Nemzetes

Könyvek > Cserkészek játékoskönyve > Labdajátékok > Nemzetes

Információk

Létszám: 4-5 fő
Területigény: kis terület
Felszerelés: tenisz- vagy bőrlabda

Leírás

Minden játékos egy-egy nemzet nevét választja. Például: magyar, német, francia, lengyel, finn, japán, orosz stb. (Játszhatjuk indián törzsnevekkel is; pl.: mohikán, apacs, dakota, soson stb.) A bíró fölírja a játszók nevét, melléje a nemzet, ill. indián törzs nevét, melyet ki-ki választott. A földbe kis lyukat fúrunk, ebbe helyezzük a labdát. Mindenki a labda köré gyülekezik és egyik kezét feléje nyújtja arra az esetre, hogyha a bíró megszólítaná, hamar fölemelhesse a labdát és megcélozhasson valakit vele.

A bíró a következőképpen szólítja föl a „nemzeteket” a harcra: „Harcoljon a hazáért az a híres, nevezetes, rég nem látott magyar!” Ha a fölszólított dobása talált, az kap egy hibapontot, akit eltalált, ha nem, a dobóé a hibapont. Minden dobás után a labda visszakerül a lyukba s a játékosok a bíró szavát figyelik. A tizedik pont elérése után „kivégzésre” kerül sor. Ez úgy történik, hogy a legkevesebb hibaponttal rendelkező játékos annyi lépésről céloz a kivégzendőre, ahányan részt vesznek a játékban. De minden körülmények között legalább 10-12 lépésnyi távolságot kell hagyni a „hóhér” és az „elítélt” között.

A hóhér hármat dobhat; ha valamelyik dobás eltalálta az elítéltet, az végleg kiesik a játékból, s a kivégzőtől levonunk egy hibapontot. Ellenkező esetben, ha egyik dobása sem talált, akkor büntetésből a hóhér kap egy hibapontot. Az elítélt tíz pontjából ötöt levonunk s ő újra beáll a játékosok közé. Kétszer senki sem kerülhet a hóhér elé. Ezek szerint, ha valaki másodszor éri el a tizedik pontot, végleg kiesik a játékból.

Az nyer, aki kivégzés nélkül is utolsónak marad életben.

Szabályok: 1. Csak az emelheti föl a labdát, akinek nemzetnevét szólították, a hibázó pontot kap. 2. Kézben tartott labdával egyhelyben kell maradni.

Változat: A labdát függőlegesen földobja a bíró, s miközben az lefelé esik, szólítja az országot.